Az Irodalmi Tér (IT), melyet a novellák kiválasztására alkalmazok az Antológiánál, valójában tér nyolcad, három koordinátatengely (Stílus, Gondolatiság, Eredetiség) pozitív fele által határolt rész. Pontosabban még a pozitív tengely felek is csupán tíz egység hosszúak. A mű eredővektorát, melynek abszolút hossza szerint rangsorolom a az írásokat, három síkvektor eredője adja meg (valójában az eredővektor abszolút hosszának felét használom, mert így az eredővektor három koordinátája is a 0-10 hosszúságú tengelyeken olvasható le. A gyakorlatban ezek a koordináták keveset mondanak, legföljebb abban orientálhatnak, hogy melyik tengely mentén kívánatos a szerző fejlődése általában. A gyakorlatban a síkvektorok koordinátai értő szemnek témától függetlenül szinte mindent elárulnak az írásról. A síkvektorok pedig három, a megfelelő tengely által befogott síkban találhatók: a Stílus és a Gondolatiság tengely által meghatározott, a Stílus és Eredetiség tengely által kifeszített, és a Gondolatiság-Eredetiség tengelyek által adott síkban.
Az utolsóval kezdem, mert ez a rendszer legobjektívebb síkja – ugyanakkor Achilles-sarka is lehet, ugyanis a tematika ezen a síkon jelenik meg. Objektív, mert annak eldöntése, hogy a téma mennyire eredeti, kellő olvasottsággal teljesen egyértelmű – ugyanakkor a szerkesztőknek kétséges esetben nagyon nagy segítség lenne egy a lehetőségekhez képest teljes, kereshető tematikus bibliográfia. Talán az Írószövetség SF Szakosztály honlapon egyszer erre is lesz lehetőség. A téma gondolatiságának értékelése már keményebb dió, és a döntés itt szubjektív lehet, egyrészt a pontozó egyéni preferenciái, másrészt a témák időbeli avulása, divatossága, korszerűsége-elavultsága miatt. Nyilvánvaló, hogy például egy Mars arccal foglakozó, sci-finek gondolt mű ebben a rendszerben az Eredetiség tengelyen jó eséllyel nullát kap, és ugyanez bizony előfordulhat a Gondolatiság tengelyen is, ha a szerző nem képes valami pluszt hozzátenni ehhez az idejétmúlt és/vagy okafogyott témához. A Gondolatiság tengely mentén mérlegelhet a pontozó olyan tulajdonságokat is, amelyeket hagyományosan a mondanivaló tárgykörébe szokás sorolni. Morális és/vagy filozófiai üzenet, emberi tartalom nálam mindig előnyt élvez a szimpla kalandtörténettel vagy paródiával szemben, bár ez utóbbi szellemessége itt díjazható. Ugyanezen a síkon pontozható – elvégre tudományos-fantasztikumról beszélünk – a szerző azon képessége, hogy milyen mélységben, színvonalon és következetességgel képes az ún. tudomány (többnyire technológia, a teljes igazság kedvéért) ábrázolására a novellában, legyen az létező, extrapolált vagy kitalált tudomány.
Az a szerző, aki ezen a síkon alacsony Eredetiség pontot kap, az kezdjen el erősen gondolkodni új témákon, ötleteken – vagy a régiek újszerű megközelítésén. Az olvasás (sci-fi) sokat segít az itt megfeneklő szerzőkön. Aki a Gondolatiság tengelyen kapott alacsony pontszámot, ott valószínűleg a mondanivaló, az üzenet vagy a tudomány szenvedett csorbát – legtöbbször a kalandok oltárán áldozódnak föl, az üres kalandok, vagy az öncélú poénok között sikkadnak el a föntiek. Az olvasás itt is segít, de nem árt, ha az alacsony gondolati pontszámokat kapott szerző az olvasnivaló tekintetében tágabbra tekint a lektűrnél, és még abban is inkább a minőségre, mint a mennyiségre törekszik. Aki ezen a síkon mindkét tengelyen alacsony pontot kapott (értsd négy alatt), de a másik két síkon magas pontszámot ért el, az gondolkodjon el azon, hogy érdemes-e erőltetnie a tudományos fantasztikus zsánert – vagy elég tág-e természettudományos és sci-fi műveltsége ahhoz, hogy ebben a zsánerben alkosson. Az olvasás természetesen a kéttengelyes hendikepen is segít.
Hasonlóan objektív sík a Stílus-Gondolatiság síkja. Itt ugyanis azokat a kölcsönhatásokat mérlegeli a pontozó, melyek adott mű objektív irodalmi jellemzői. A szakmaiságot, az írás belső egyensúlyát és logikáját elemezheti. Itt kerül mérlegre, hogy vajon a szöveg stílusa összhangban áll-e témájával, szándékolt mondanivalójával, a történettel. Tévhit ugyanis (vagy még inkább a rest elme menedéke), hogy ugyanaz a történetet számtalan féleképpen el lehet mondani. A gyakorlatban ez talán jó, ha kéttucatnyi működőképes variációt jelent, és ezek közül is talán ha öt, mely igazán ütos. Itt lehet mérlegelni, hogy a történet alkalmas-e és mennyire a téma, mondanivaló megjelenítésére, a szereplők ábrázolására. Itt dönthető el, vajon a választott szereplők alkalmasak-e a téma, a mondanivaló, a történet megjelenítésére. Mérlegelhető az elemek hitelessége: a jellemábrázolásé, az atmoszféráé, a történeté. Pontozható az alkotás egyensúlya, azaz, hogy a terjedelme, belső szerkezete, a leíró, cselekvő és párbeszédes-gondolati részek aránya megfelelően támogatja-e a témát, a mondanivalót, a történetet és a szereplők ábrázolását. Könnyen követhető, vajon a szöveg következetes-e saját logikájával, egyáltalán, követ-e valamiféle logikát, és ha nem, mennyire indokolhatóan tér el a logika szabályaitól (ne feledjük, fantasztikus művekről van szó). Egyértelműen eldönthető, hogy nyelvében, helyesírásban mennyire követi a szabályokat – megsérti, esetleg forradalmasítja azokat (ez utóbbira magyar sci-fiben sajnos eddig nemigen volt példa). Kissé szubjektív, de itt pontozható a mű humora is. Normális esetben a kézirat küllemét is itt lehetne/kellene pontozni, én azonban a formai gyengeségektől ismeretlen szerzőnél, első alkalommal elnéző vagyok.
Az a szerző, aki ezen a síkon alacsony pontszámokat kap, azon gondolkodjon el, hogy szakmailag, az irodalom technikai részét tekintve készen áll-e egyáltalán arra, hogy nyilvánosság elé lépjen írásával, még akkor is, ha a másik két síkban magas pontszámokat kapott. Ilyen esetben is segít a sok olvasás, azonban a technikai nehézségeken gyorsabban úrrá lehet az illető, ha íróiskolai tanulmányokat folytat önállóan vagy szervezett formában. Megpróbálkozhat az írókörökkel is, amennyiben képesnek érzi magát arra, hogy felismerje saját szintlépését vagy ugrását, és elszakadjon a közösségtől, ha újat már nem kaphat (más kérdés, ha azért marad, hogy továbbadja tudását). Ha valaki a Gondolatiság-Eredetiség síkon is alacsony pontszámokat kapott, az mérlegelje saját műveltségbeli hiányosságait, és várjon a nyilvános publikálással, amíg hiányosságait meg nem szünteti, vagy mérsékli.
Számomra a legfontosabb, bár összességében a legkevésbé objektív a Stílus-Eredetiség síkja. Az Eredetiség tengely természetesen objektívebb, hiszen kellő olvasottsággal viszonylag könnyen felmérhető, hogy az aktuális írás stílusa ismerős-e valahonnan, ismert írók vagy irányzatok követéséről van-e szó. Könnyen eldönthető, mennyire közhelyes irodalmilag adott mű. Az irodalmi közhely manapság úgy terjed, mint a lepra, pedig a magyar nyelv – és nemcsak az irodalmi, hanem a szép beszélt nyelv is – ellentétben az angollal vagy a franciával, nem támogatja a frázisokat, bevált szerkezeteket. Ahogy Esterházy Péter mondta, minden magyar költőnek van saját ríme. Prózában is a ugyanilyen kötelező lenne a saját fordulat, mely természetesen nem merevedhet modorossággá. Mert kétféle modorosság is itt, az Eredetiség tengely mentén pontozódhat: az egyéni, mely természetesen csak több kézirat elolvasása után tűnhet föl, és az általam kollektív modorosságnak nevezett jelenség, mely az irodalmi-nyelvi divatok visszatükröződése a kéziratban. A Stílus tengely ezen a síkon a rendszer legszubjektívebb része, a pontozó, mint olvasó, itt hozza meg a végső, tetszik-nem tetszik döntést. És erről bővebben szólni csak fecsegés lenne.
Aki itt magas pontszámokat ér el, az bármilyen gyengén is teljesít a másik két síkon, potenciális író – és potenciálisan jó író. Mondhatja ennek a bárki az ellenkezőjét, de aki megteszi, az bizonyítsa is! A technikai és műveltségbeli hiányosságok megszüntethetőek ugyanis, de egyéni, élvezhető stílus csak a tehetségeknek adatik meg. A többi – sajnos nem néma csend, mert a tehetségtelenek valahogy mindig hangosabbak, mint a tehetségesek, egy tökéletes világban azonban nem így lenne… Aki viszont ezen a síkon alacsony pontszámokat a kapott, bármilyen magasak is a másik két síkban elért pontjai (eléggé valószínűtlen kombináció, a tapasztalatok szerint), annak érdemes megfontolnia, hogy neki való-e egyáltalán az írás. Természetesen, ha valaki az Eredetiség tengelyen alacsony pontszámot kapott, de a Stílus tengelyen magasat, azzal “csupán” az a baj, hogy még nem találta meg egyéni hangját. Ennek számtalan oka lehet, a legkézenfekvőbb, “most kezdtem írni”-n kívül. A szigorú önvizsgálat mindenképpen segít ezen a problémán. Aki viszont alacsony Stílus koordinátát, de minden egyéb helyen magas pontot kapott, és itt, az Eredetiség tengely mentén is jó pontszámot ért el, az reklamáljon nyugodtan! A pontozó ízlésével lehet vitatkozni, és az elírás sem ismeretlen jelenség.
A módszert eddig öt pályázat esetében teszteltem, három ÚG-s pályázatban, ahol egyedül értékeltem, egyszer Preyer Hugo Díjra beküldött novellák zsűrizése esetében, legutóbb (2011. november) pedig a KIMTE Budapest 200 pályázatának zsűrijében.
Az ÚG-nél a rangsor nem igazán számított, de a külső pályázatoknál az IT az első helyezettet egyértelműen, rakétaként lőtte a csúcsra. A további helyezések úgy alakultak, ahogy egy hagyományos, nem rangsoros, hanem pontozásos zsűri eredményei alakulhatnak: vegyes, ilyen-olyan értékítéletek alapján hozott tetszik-nem tetszik döntések szerint elszórt tíz pontok és nullák hoztak tömeges holtversenyeket az előkelő helyezéseknél. A végeredményben a második és harmadik hely így semmit sem tükröz, csupán egy “alkut” a zsűritagok között a második helyezettek holtversenyére vonatkoztatva – akár fordítva is megeshetett volna. Megjegyzendő, hogy az IT a holtversenyes második helyezetteket is magas pontszámmal jutalmazta.
Arra jó volt a zsűrizés, hogy teszteljem a rendszert ezen a meglehetősen nagy, idegen mintákon, és meggyőződjem arról, az eredménye legalábbis nem üt el a tökéletesen szubjektívnek látszó értékítéletekkel dolgozó zsűritagok eredményétől. Az is bebizonyosodott, hogy – legalábbis, ha én használom – a tematikus ítélet szinte tökéletesen visszaszorul, mindössze a téma eredetiségének megítélésben jelentkezik. Az eredetiség viszont nem meghatározó követelmény a rendszerben, és én sem veszem általában nagyon szigorúan. Kivételesen nagy súllyal szerepelt azonban az Utópia pályázat esetében, hiszen éppen az a célom, hogy minél szélesebb merítésű és változatosabb utópia víziókat mutassunk be. Ez persze nem jelenti azt, hogy az irodalmi értékek ne dominálnának továbbra is.
Mivel a zsűrik másik két tagja pontozott, kénytelen voltam magam is átkonvertálni az eredményt a 0-10-es skálára. Ami meglepően könnyen sikerült! Ez még remekművek esetében is nagyjából azt jelenti, hogy 15 IT pont fölött tíz zsűri pont jár, a 6 IT pont alattiak nullát kapnak – mely nagyjából az értéküknek megfelelő pontszám.
Ez helyre teszi az Irodalmi Tér pontjait is valamiféle értékítélet skálán: a hat pont alatt teljesítőkkel nem kell foglakozni. Az IT-ben nem sikerült még null vektort kiszámítani (a lágy szívemen túl talán elméletileg is lehetelen, valamilyen, még ha minimális gondolati teljesítmény minden írásban megtalálható), IT skála legfelsőbb tartománya kevésbé problematikus: a gyakorlatban eddig az öt tesztben sohasem jött ki tizenhat fölötti érték abban a rendszerben, ahol a maximális vektorhossz 17,32. Ez nagyjából azt jelenti, hogy Odónak igaza van: a tökéletes mű csupán elvileg létezik. Ezért támogatom a rangsor és nem pontszám alapján hozott zsűri döntéseket általában.
Az is bebizonyosodott, hogy az Irodalmi Tér gyengéje megegyezik az erősségével. Mivel a szubjektív (emberi) értékítélet meglehetősen visszaszorult, előfordulhat, hogy kiszór olyan novellát, mely esetleg minden értéktelensége dacára tetszik az olvasónak, vagy fordítva, egy sok szempontból értékesnek ítélt mű nem nyeri el az olvasók tetszését. Ahogy mondani szokás, a puding próbája az evés, ilyesmi eddig nem fordult elő, de három kísérlet ebben az esetben nem elegendő tapasztalat.
Mindenesetre szeretném azt hinni, hogy az Új Galaxis esetében a Zsoldos zsűri részéről kapott dicséretek hátterében legalább öt százalékban a kiválasztási rendszer is ott rejtőzik. Hadd részesüljek egy kicsit a dicsőségből, na!
A külső zsűrizés egyéb tanulságokkal is szolgált. A többségnek az Irodalmi Tér pontjai, a síkvektorok koordinátái, és az eredővektor bizony nem mondanak semmit. Pedig az ördög – szokás szerint – a részletekben van, és a szerzőt éppen a síkvektorok koordinátái orientálhatják a legjobban – ha megérti és odafigyel. A másik, a kételyek artikulására abban, hogy ilyesféle értékelésnek egyáltalán van értelme. Amíg azonban csak kételyek vannak, nincs bizonyíték arra, hogy a rendszer hamis erdményeket szolgáltat, így használhatatlan, alkalmazni fogom.
Az utolsóval kezdem, mert ez a rendszer legobjektívebb síkja – ugyanakkor Achilles-sarka is lehet, ugyanis a tematika ezen a síkon jelenik meg. Objektív, mert annak eldöntése, hogy a téma mennyire eredeti, kellő olvasottsággal teljesen egyértelmű – ugyanakkor a szerkesztőknek kétséges esetben nagyon nagy segítség lenne egy a lehetőségekhez képest teljes, kereshető tematikus bibliográfia. Talán az Írószövetség SF Szakosztály honlapon egyszer erre is lesz lehetőség. A téma gondolatiságának értékelése már keményebb dió, és a döntés itt szubjektív lehet, egyrészt a pontozó egyéni preferenciái, másrészt a témák időbeli avulása, divatossága, korszerűsége-elavultsága miatt. Nyilvánvaló, hogy például egy Mars arccal foglakozó, sci-finek gondolt mű ebben a rendszerben az Eredetiség tengelyen jó eséllyel nullát kap, és ugyanez bizony előfordulhat a Gondolatiság tengelyen is, ha a szerző nem képes valami pluszt hozzátenni ehhez az idejétmúlt és/vagy okafogyott témához. A Gondolatiság tengely mentén mérlegelhet a pontozó olyan tulajdonságokat is, amelyeket hagyományosan a mondanivaló tárgykörébe szokás sorolni. Morális és/vagy filozófiai üzenet, emberi tartalom nálam mindig előnyt élvez a szimpla kalandtörténettel vagy paródiával szemben, bár ez utóbbi szellemessége itt díjazható. Ugyanezen a síkon pontozható – elvégre tudományos-fantasztikumról beszélünk – a szerző azon képessége, hogy milyen mélységben, színvonalon és következetességgel képes az ún. tudomány (többnyire technológia, a teljes igazság kedvéért) ábrázolására a novellában, legyen az létező, extrapolált vagy kitalált tudomány.
Az a szerző, aki ezen a síkon alacsony Eredetiség pontot kap, az kezdjen el erősen gondolkodni új témákon, ötleteken – vagy a régiek újszerű megközelítésén. Az olvasás (sci-fi) sokat segít az itt megfeneklő szerzőkön. Aki a Gondolatiság tengelyen kapott alacsony pontszámot, ott valószínűleg a mondanivaló, az üzenet vagy a tudomány szenvedett csorbát – legtöbbször a kalandok oltárán áldozódnak föl, az üres kalandok, vagy az öncélú poénok között sikkadnak el a föntiek. Az olvasás itt is segít, de nem árt, ha az alacsony gondolati pontszámokat kapott szerző az olvasnivaló tekintetében tágabbra tekint a lektűrnél, és még abban is inkább a minőségre, mint a mennyiségre törekszik. Aki ezen a síkon mindkét tengelyen alacsony pontot kapott (értsd négy alatt), de a másik két síkon magas pontszámot ért el, az gondolkodjon el azon, hogy érdemes-e erőltetnie a tudományos fantasztikus zsánert – vagy elég tág-e természettudományos és sci-fi műveltsége ahhoz, hogy ebben a zsánerben alkosson. Az olvasás természetesen a kéttengelyes hendikepen is segít.
Hasonlóan objektív sík a Stílus-Gondolatiság síkja. Itt ugyanis azokat a kölcsönhatásokat mérlegeli a pontozó, melyek adott mű objektív irodalmi jellemzői. A szakmaiságot, az írás belső egyensúlyát és logikáját elemezheti. Itt kerül mérlegre, hogy vajon a szöveg stílusa összhangban áll-e témájával, szándékolt mondanivalójával, a történettel. Tévhit ugyanis (vagy még inkább a rest elme menedéke), hogy ugyanaz a történetet számtalan féleképpen el lehet mondani. A gyakorlatban ez talán jó, ha kéttucatnyi működőképes variációt jelent, és ezek közül is talán ha öt, mely igazán ütos. Itt lehet mérlegelni, hogy a történet alkalmas-e és mennyire a téma, mondanivaló megjelenítésére, a szereplők ábrázolására. Itt dönthető el, vajon a választott szereplők alkalmasak-e a téma, a mondanivaló, a történet megjelenítésére. Mérlegelhető az elemek hitelessége: a jellemábrázolásé, az atmoszféráé, a történeté. Pontozható az alkotás egyensúlya, azaz, hogy a terjedelme, belső szerkezete, a leíró, cselekvő és párbeszédes-gondolati részek aránya megfelelően támogatja-e a témát, a mondanivalót, a történetet és a szereplők ábrázolását. Könnyen követhető, vajon a szöveg következetes-e saját logikájával, egyáltalán, követ-e valamiféle logikát, és ha nem, mennyire indokolhatóan tér el a logika szabályaitól (ne feledjük, fantasztikus művekről van szó). Egyértelműen eldönthető, hogy nyelvében, helyesírásban mennyire követi a szabályokat – megsérti, esetleg forradalmasítja azokat (ez utóbbira magyar sci-fiben sajnos eddig nemigen volt példa). Kissé szubjektív, de itt pontozható a mű humora is. Normális esetben a kézirat küllemét is itt lehetne/kellene pontozni, én azonban a formai gyengeségektől ismeretlen szerzőnél, első alkalommal elnéző vagyok.
Az a szerző, aki ezen a síkon alacsony pontszámokat kap, azon gondolkodjon el, hogy szakmailag, az irodalom technikai részét tekintve készen áll-e egyáltalán arra, hogy nyilvánosság elé lépjen írásával, még akkor is, ha a másik két síkban magas pontszámokat kapott. Ilyen esetben is segít a sok olvasás, azonban a technikai nehézségeken gyorsabban úrrá lehet az illető, ha íróiskolai tanulmányokat folytat önállóan vagy szervezett formában. Megpróbálkozhat az írókörökkel is, amennyiben képesnek érzi magát arra, hogy felismerje saját szintlépését vagy ugrását, és elszakadjon a közösségtől, ha újat már nem kaphat (más kérdés, ha azért marad, hogy továbbadja tudását). Ha valaki a Gondolatiság-Eredetiség síkon is alacsony pontszámokat kapott, az mérlegelje saját műveltségbeli hiányosságait, és várjon a nyilvános publikálással, amíg hiányosságait meg nem szünteti, vagy mérsékli.
Számomra a legfontosabb, bár összességében a legkevésbé objektív a Stílus-Eredetiség síkja. Az Eredetiség tengely természetesen objektívebb, hiszen kellő olvasottsággal viszonylag könnyen felmérhető, hogy az aktuális írás stílusa ismerős-e valahonnan, ismert írók vagy irányzatok követéséről van-e szó. Könnyen eldönthető, mennyire közhelyes irodalmilag adott mű. Az irodalmi közhely manapság úgy terjed, mint a lepra, pedig a magyar nyelv – és nemcsak az irodalmi, hanem a szép beszélt nyelv is – ellentétben az angollal vagy a franciával, nem támogatja a frázisokat, bevált szerkezeteket. Ahogy Esterházy Péter mondta, minden magyar költőnek van saját ríme. Prózában is a ugyanilyen kötelező lenne a saját fordulat, mely természetesen nem merevedhet modorossággá. Mert kétféle modorosság is itt, az Eredetiség tengely mentén pontozódhat: az egyéni, mely természetesen csak több kézirat elolvasása után tűnhet föl, és az általam kollektív modorosságnak nevezett jelenség, mely az irodalmi-nyelvi divatok visszatükröződése a kéziratban. A Stílus tengely ezen a síkon a rendszer legszubjektívebb része, a pontozó, mint olvasó, itt hozza meg a végső, tetszik-nem tetszik döntést. És erről bővebben szólni csak fecsegés lenne.
Aki itt magas pontszámokat ér el, az bármilyen gyengén is teljesít a másik két síkon, potenciális író – és potenciálisan jó író. Mondhatja ennek a bárki az ellenkezőjét, de aki megteszi, az bizonyítsa is! A technikai és műveltségbeli hiányosságok megszüntethetőek ugyanis, de egyéni, élvezhető stílus csak a tehetségeknek adatik meg. A többi – sajnos nem néma csend, mert a tehetségtelenek valahogy mindig hangosabbak, mint a tehetségesek, egy tökéletes világban azonban nem így lenne… Aki viszont ezen a síkon alacsony pontszámokat a kapott, bármilyen magasak is a másik két síkban elért pontjai (eléggé valószínűtlen kombináció, a tapasztalatok szerint), annak érdemes megfontolnia, hogy neki való-e egyáltalán az írás. Természetesen, ha valaki az Eredetiség tengelyen alacsony pontszámot kapott, de a Stílus tengelyen magasat, azzal “csupán” az a baj, hogy még nem találta meg egyéni hangját. Ennek számtalan oka lehet, a legkézenfekvőbb, “most kezdtem írni”-n kívül. A szigorú önvizsgálat mindenképpen segít ezen a problémán. Aki viszont alacsony Stílus koordinátát, de minden egyéb helyen magas pontot kapott, és itt, az Eredetiség tengely mentén is jó pontszámot ért el, az reklamáljon nyugodtan! A pontozó ízlésével lehet vitatkozni, és az elírás sem ismeretlen jelenség.
A módszert eddig öt pályázat esetében teszteltem, három ÚG-s pályázatban, ahol egyedül értékeltem, egyszer Preyer Hugo Díjra beküldött novellák zsűrizése esetében, legutóbb (2011. november) pedig a KIMTE Budapest 200 pályázatának zsűrijében.
Az ÚG-nél a rangsor nem igazán számított, de a külső pályázatoknál az IT az első helyezettet egyértelműen, rakétaként lőtte a csúcsra. A további helyezések úgy alakultak, ahogy egy hagyományos, nem rangsoros, hanem pontozásos zsűri eredményei alakulhatnak: vegyes, ilyen-olyan értékítéletek alapján hozott tetszik-nem tetszik döntések szerint elszórt tíz pontok és nullák hoztak tömeges holtversenyeket az előkelő helyezéseknél. A végeredményben a második és harmadik hely így semmit sem tükröz, csupán egy “alkut” a zsűritagok között a második helyezettek holtversenyére vonatkoztatva – akár fordítva is megeshetett volna. Megjegyzendő, hogy az IT a holtversenyes második helyezetteket is magas pontszámmal jutalmazta.
Arra jó volt a zsűrizés, hogy teszteljem a rendszert ezen a meglehetősen nagy, idegen mintákon, és meggyőződjem arról, az eredménye legalábbis nem üt el a tökéletesen szubjektívnek látszó értékítéletekkel dolgozó zsűritagok eredményétől. Az is bebizonyosodott, hogy – legalábbis, ha én használom – a tematikus ítélet szinte tökéletesen visszaszorul, mindössze a téma eredetiségének megítélésben jelentkezik. Az eredetiség viszont nem meghatározó követelmény a rendszerben, és én sem veszem általában nagyon szigorúan. Kivételesen nagy súllyal szerepelt azonban az Utópia pályázat esetében, hiszen éppen az a célom, hogy minél szélesebb merítésű és változatosabb utópia víziókat mutassunk be. Ez persze nem jelenti azt, hogy az irodalmi értékek ne dominálnának továbbra is.
Mivel a zsűrik másik két tagja pontozott, kénytelen voltam magam is átkonvertálni az eredményt a 0-10-es skálára. Ami meglepően könnyen sikerült! Ez még remekművek esetében is nagyjából azt jelenti, hogy 15 IT pont fölött tíz zsűri pont jár, a 6 IT pont alattiak nullát kapnak – mely nagyjából az értéküknek megfelelő pontszám.
Ez helyre teszi az Irodalmi Tér pontjait is valamiféle értékítélet skálán: a hat pont alatt teljesítőkkel nem kell foglakozni. Az IT-ben nem sikerült még null vektort kiszámítani (a lágy szívemen túl talán elméletileg is lehetelen, valamilyen, még ha minimális gondolati teljesítmény minden írásban megtalálható), IT skála legfelsőbb tartománya kevésbé problematikus: a gyakorlatban eddig az öt tesztben sohasem jött ki tizenhat fölötti érték abban a rendszerben, ahol a maximális vektorhossz 17,32. Ez nagyjából azt jelenti, hogy Odónak igaza van: a tökéletes mű csupán elvileg létezik. Ezért támogatom a rangsor és nem pontszám alapján hozott zsűri döntéseket általában.
Az is bebizonyosodott, hogy az Irodalmi Tér gyengéje megegyezik az erősségével. Mivel a szubjektív (emberi) értékítélet meglehetősen visszaszorult, előfordulhat, hogy kiszór olyan novellát, mely esetleg minden értéktelensége dacára tetszik az olvasónak, vagy fordítva, egy sok szempontból értékesnek ítélt mű nem nyeri el az olvasók tetszését. Ahogy mondani szokás, a puding próbája az evés, ilyesmi eddig nem fordult elő, de három kísérlet ebben az esetben nem elegendő tapasztalat.
Mindenesetre szeretném azt hinni, hogy az Új Galaxis esetében a Zsoldos zsűri részéről kapott dicséretek hátterében legalább öt százalékban a kiválasztási rendszer is ott rejtőzik. Hadd részesüljek egy kicsit a dicsőségből, na!
A külső zsűrizés egyéb tanulságokkal is szolgált. A többségnek az Irodalmi Tér pontjai, a síkvektorok koordinátái, és az eredővektor bizony nem mondanak semmit. Pedig az ördög – szokás szerint – a részletekben van, és a szerzőt éppen a síkvektorok koordinátái orientálhatják a legjobban – ha megérti és odafigyel. A másik, a kételyek artikulására abban, hogy ilyesféle értékelésnek egyáltalán van értelme. Amíg azonban csak kételyek vannak, nincs bizonyíték arra, hogy a rendszer hamis erdményeket szolgáltat, így használhatatlan, alkalmazni fogom.
