Kurt Vonnegut Nyolc Szabálya Kitalált Történetek Írásához

1. Úgy használd vadidegenek idejét, hogy ne érezzék azt elpazarolt időnek!

2. Legalább egyetlen szereplőt adj az olvasónak, akiért izgulhat!

3. Minden szereplő akarjon valamit, még ha csak egy pohár vizet is.

4. Minden mondatnak egy vagy két funkciót be kell töltenie: jellemezze a szereplőt vagy/és vigye előre a cselekményt.

5. Kezdd olyan közel a befejezéshez, amennyire csak lehetséges!

6. Légy szadista! Nem számít mennyire kedvesek és ártatlanok a főhőseid, tedd, hogy szörnyű dolgok történjenek velük, hogy az olvasó megláthassa, miből gyúrtad őket.

7. Úgy írj, hogy csupán egyetlen embert kápráztass el! Ha kitárod az ablakot és az egész világnak szeretkezel, a szöveged mondhatni tüdőgyulladást kap.

8. Adj az olvasódnak annyi információt és olyan hamar, ahogy csak lehetséges! Pokolba a feszültséggel! Az olvasónak olyan tökéletesen tisztában kell lennie azzal hol, miért és mi történik, hogy képesek legyenek befejezni a történetet, ha esetleg a csótányok fölfalnák az utolsó lapokat.

Kurt Vonnegut, Bagombo Snuff Box: Uncollected Short Fiction (New York: G.P. Putnam's Sons 1999), 9-10.