Tagolatlan beszéd

Akadnak bizonytalanságok a párbeszédek tagolása körül - bennem is. Szerencsére Odo szépen összeszedte a hatályos helyesírási és illemszabályok javát (én csak a tánctanár voltam). Talán nem lesz haszontalan, ha megismerkedik velük, aki írásra adja a fejét.

..........Ha az író idéző mondatát a szereplő szavai közé iktatja, a megszakítás után értelemszerűen ki kell tenni a gondolatjelet, ha a szereplő első mondata kérdő-, ill. felkiáltójellel végződik, az időző mondat ponttal végződik, amely után a szereplő szavai újra új mondatként, nagy betűvel kezdődnek. Ha a szereplő első mondatata kijelentő, nem kell utána pontot írni csak gondolatjelet, viszont az idéző mondat után, amennyiben a szerző megítélése szerint a szereplő szavai szervesen folytatódnak, a megszakítás után újra gondolatjel következik, utána vessző, és kis kezdőbetűvel a szereplő élőbeszédének a befejezése.
..........Ez nagyon egyszerű. Az író dönti el, hogy mikor zárja le a szereplő mondatát, és mikor kezdet vele új mondatot. De ha az idéző mondatok közé túl sok, túl gyakori beiktatott mondat kerül, optaikailag, értelmezésileg is széttördeli a szöveget, zavaróan hat...

..........– Nagyon vártalak már – fogadta barátját. – Sok a teendőnk.
..........– Nagyon vártalak már – fogadta barátját –, mert sok a teendőnk.
..........– Nagyon vártál már? – faggatta barátját. – Mert sok a teendőnk.
..........– Ne várj tovább! – szólt a barátjára. – Sok a teendőnk.
..........– Ne várj tovább – szólt rá a barátjára –, kezdjük már el!

..........De vessző nélkül is elképzelhető, a példamondatot az Osiris Helyesírásából idézem:
..........– Hát – mondta a főorvos – benne lehet a korban.
..........(Mondjuk, én személyesen tennék vesszőt a harmadik gondolatjel után, de ez az írói szabadság!)
..........Tehát így is elképzelhető:
..........– Hát! – mondta a főorvos. – Benne lehet a korban.
..........– Hát – mondta a főorvos –, benne lehet a korban.

..........A dialógusok leírásakor a következőképpen működik a magyar helyesírás. Egy kezdő idézőmondat esetében kettősponttal végződik és utána soremeléssel, majd a beszélők szavai gondolatjellel, külön sorokban.
..........Határozatlanul mondta:
..........– Nem is tudom.
..........– Mégis mit nem tudsz?
..........– Hogy most mégis mit kellene csinálnom.

..........A simán idéző mondat nélkül egymást váltogató párbeszéd megszólításonként külön sorokban kezdődik és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van.
..........– Mégis mi bajod van?
..........– Nem is tudom.
..........– Szóval, mit nem tudsz?
..........– Hogy folytassam ezt a párbeszédet...

..........Persze, a modern prózában már az írók is szabadabban összkatyvaszolják a szereplők élőbeszédét és az idéző mondatokat akár egy bekezdésen belül, akár szereplőváltogatással is, de azért ha ezt túlzásba viszik, zavaróan hathat! Ja, és azt már említettem, hogy az idéző mondat a szereplő szavai után következik, praktikus és esztétikus valamiféle igével (állítmánnyal) kezdeni a mondatot.