Formátumok

Az írásokat elsősorban MS Wordben készült dokumentum formájában várjuk. Egyszerűen a javítás, javaslatétel könnyűsége miatt. Elsőre persze bármilyen szerkeszthető .txt vagy .rtf fájl* is jöhet. Az exotikus fájlformátumokat, .pdf-et és az egyéb szerkeszthetelen szamárságokat azonban olvasatlanul (Ez nem igaz!) visszaküldjük. .docx-et olvassul, de nem szeressük.

Bármit küldesz azonban, .docban kapod vissza, nincs apelláta!

Hogy valójában mit várunk, ha lehet már elsőre is, és hogy ezt miképpen vasalhatod ki a Wordből, megtudhatod a Hasznos Holmikban. Másodszorra már formatálással nemigen szeretünk foglakozni. Harmadszorra pedig wudu átkok kísérik a kéziratot.

Grafikában egyelőre fekete-fehér vagy szürkeárnyalatos képeket várunk, digitalizált formában. Elsősorban .tiff, .jpg vagy .gif kiterjesztésű bitmap-eket, és Adobe Illustrator vektorgrafikát. No exotic formats, please! A gafikák ugyan digitalizáltak, de ha zsírpecsétes kockás papíron született a mű, és arról is szkennelted, azt úgy vesszük, hogy azonképpen teljes, az alkotó akarata szerint, zsírpecsétestül, négyzetrácsostul. Ez esetben elgondolkodunk a közlésen, de mindenképpen rákérdezünk, valóban ez volt-e az alkotói szándék. Viszont vázlatot letisztázni nincs kapacitásunk.

* Agyhalál az Akadémia hejesírás-alakítóira! Éljen a barrikád és a file!

Évkönyv

Hacsak egy kiadó nem jelentkezik, hogy kiadja az évkönyvet, és nem állít saját szabályokat (mindekettőnek kicsi a valószínűsége), az évkönyvben adott évfolyam novellái és a hozzájuk tartozó illusztrációk jelenek meg - természetesen a szezőkkel egyetértésben. Ennek határt csak terjedelmi okok szabhatnak.

Ki kezd?

Hogy kit számítunk kezdő írónak?
Egyszerű!
Aki Magyarországon szerkesztett médiában nem publikált még száz A4-es oldalnak megfeleő összmennyiségű novellát, vagy nem jelent meg ennél hosszabb szerkesztett*, önálló kötete, regény, novella - mindegy. Természetesen a kilencvenkilenc oldal még nem száz.
Szigorúnak tűnik, de ha belegondolsz, ez tíz darab tízoldalas novella. Novellából ennyit összesen kezdő magyar szerző a Galaktika újászületése óta még nem publikált a magazinban.

* Szerkesztett: ez egyszerűen annyit jelent, hogy kiadó adta ki vagy magánkiadás esetében szerkesztőként idegen személyt tüntettek fel.

Szabál az szabál!

Mindenhol szabályokba ütközöl. A francba! - még itt is. Sajnos muszáj pár szabályt hoznunk - egyszerűen a későbbi félreértések, és a magyar lélekre oly jellemző sértődések elkerülésére. De nincs túl sok. Két kézen meg tudod számolni, hacsak nem vagy figyelmetlen asztalos.

Négy alapszabályunk:

1. Csak kezdő írókkal törődünk.
2. A szerkesztés nem helyesírás ellenőrzést, formatálást és tördelést jelent, hanem ha a szöveg megkívánja, aktív belavatkozást, elsősorban észrevételek és javaslatok formájában.
3. Nem avatkozunk az írás témájába (ha belefér a fantasztikus zsánerbe), mondanivalójába (hacsak nem ütközik a négyes pontba), cselekményébe (hacsak logikátlanságot nem tapasztalunk), narratívájába (E1-et meg kell indokolnod, szigorúan) és alapstílusába (stílustörést persze nem hagyunk szó nélkül)
4. Erőszakra buzdítást és nyílt politikai uszítást tartalmazó szövegekkel nem foglakozunk.

Publikálás

A Terrában on-line megjelent novellák másodközlésére egy hónap türelmi időt kérünk, máskülönben az teljes egészében a szerző szellemi tulajdona.
A Terrában való on-line közlés egyúttal a Creative Commons szabályainak elfogadását is jelenti.
A nyomtatott megjelenés természetesen egész más lapra tartozik.

Terra Mission

A fantasztikus szerző élete nem könnyű.

Még akkor sem, ha, az illető angolszász nyelvterületen élő, magyar szemmel hihetetlen példányszámokat megjelentető, rajongók szeretetében fürdő író. Stephen King vagy Michael Crichton a kritikusok szemében mindezek ellenére – vagy talán éppen ezért –, irodalmi nulla, sőt a szent irodalom (művészet) ellensége. Ez a kritikai hozzáállás például sikeresen belemosta a köztudatba, hogy King silány nyelvezetű szeméttel árasztja el a piacot. Akik ismerik az eredeti szövegeket, különösen King magyar fordítói, tudják mennyire nincs ez így.

Még akkor sem, ha a fantasztikum olyan vonulatához tartozik, nevezetesen a mágikus realizmushoz, melyet ma már szépirodalomként fogad el, méltat, sőt Nobel díjakkal ismer el kritika és közönség. A gyanakvás ilyenkor is fennáll, és sokszor csak a sznobéria emeli írót és műveit a művészeti gettó falain kívülre.

Aki fantasztikus történetek írásába kezd, annak tudnia kell, hogy mit kockáztat, mint szerző: többszörös karantént.

A többszörös karantén egyrészt a szakmai/kritikai előítéletek áthatolhatatlan tüskebozót-sártapasz kerítését jelenti, melyen belül azután az olvasók kevésbé szigorú, de az írót egzisztenciálisan sokkal szorosabban körülzáró előítélet-fala emelkedik – a sznobizmus. Egy belsőbb, gyengébb, részben a kritika, részben az olvasók, de nem kis részben az író és kiadója által összekalapált kerítés-féle a célközönség definiálása. A kritika a fantasztikumot egyrészt a szórakoztató, másrészt ezen belül is a réteg-irodalmak közé sorolja, és sajnálatosan sokszor így tesz a kiadó, rajta keresztül a szerző is. Emiatt helyezi a laikus közönség sok esetben még mindig az ifjúsági irodalom körébe a fantasztikus alkotásokat. Az író köré sző azonban egy még belsőbb, pókhálófinom, de annál erősebb karantént maga a rajongótábor is a megszokott történetek, témák és szereplők újra és újra előhívásával – külső és belső kényszerek találkozása ez, mely sokszor a szerzők más alzsánerek iránti előítéleteivé fokozódik.

Sokszor látjuk, hogy ezekből a művészi gettókból a szerző nem akar vagy nem tud kiszabadulni, vagy a szabadulása a fantasztikus zsáner megtagadásával jár.

A többszörös karantén nem új keletű és nem sajátosan magyar jelenség, a posztmodern uralkodóvá válása az irodalomban csak szorosabbra vonta falait. Olyannyira, hogy angolszász nyelvterületen a fikciónak ezt az ágát a kifejezés szerint még irodalomnak sem tekintik: létezik literary fiction és genre fiction. Bár a magyar nyelv kegyesebb hozzánk, mindössze egyetlen jelzőt akasztva az irodalom elé, de mégis rázárja a karantént a zsánerre: a negatív minőségi ítéletet hordozó szórakoztató irodalom ketrecébe száműzi azt.

Az efféle stigma megkönnyíti a sznobok életét, megkönnyíti a választást – és a megismerés nélküli elutasítást. Megkönnyíti ezeknek az előítéleteknek a felerősödését és automatizmusát a zsánerhez szinte kötelezően hozzátartozó harsány, giccses címlapok tömkelege is. Ennek hosszabb elemzése azonban messze vezet, és feloldása a kiadói habitusok/olvasói igények egymásra záródó követelményrendszerében megoldhatatlannak látszó feladat. A Terra mindenesetre már megjelenésében is kerülni igyekszik az efféle harsányságot.

A rendszerváltásig Magyarországon, általában a szocialista országokban kissé kedvezőbb volt a helyzet: a bolsevik diktatúra utópisztikus tendenciái egyenesen támogatták a szép új kommunista világot felrajzoló műveket, és ezeknek farvizén az egész zsáner túlélhetett, sőt valamiféle halovány virágzást is elérhetett. A kultúrpolitika akkori elveivel összhangban ma elképzelhetetlen példányszámban jelenhettek meg fantasztikus művek is.

Egyesek a zsáner hóhérának, mások azt a fogai közt átvivő megmentőjének tekintik Kuczka Pétert, a Kossuth, Kozmosz később Galaktika Fantasztikus Könyvek és a régi Galaktika antológia nagyhatalmú szerkesztőjét. Az igazság minden valószínűség szerint valahol a két vélemény között félúton idétlenkedik bohócsapkájában, de az vitathatatlan tény, hogy a Kuczka érában a Fantasztikum egyúttal irodalmi minőséget is jelentett, melyet – általában, ha az ideológia nyomás másképpen nem parancsolta –, a megjelent külföldi, és magyar szerzők legrangosabbjai képviseltek.

A rendszerváltás utáni magyar irodalmi életben azonban gyorsan karantén fala emelkedett a fantasztikum köré, az irodalmárok számára kötelezően megvetendővé vált minden olyan alkotás, melyben realitáson túli elemek találhatók. Különös tapasztalat ez abban az országban, ahol egy Babits vagy egy Karinthy írt fantasztikus műveket és ahol az írószövetségen belül sci-fi tagozat működött – vagy ahol kivételes példányszámban kelnek el modern mágikus realista művek. A mai közegben azonban a meghatározó írók még a nem fantasztikus kitalált történetek létjogosultságát is tagadják az irodalomban, így igencsak nehéz kitörni a karanténból. Különösen akkor nehéz, ha temérdek irodalmilag silány – és a fantasztikus elemeket csupán díszletként használó –, alkotás rontja tovább a zsáner hitelét. Különösen úgy nehéz, ha az alzsánerek művelői és befogadói is megvető – és sokszor érdek-vezérelt –, sznobizmussal tekintenek egymásra, megkérdőjelezik az érdeklődésükön kívül – és érdekeikkel ellentétes helyekre – eső alzsánerek irodalmi és intellektuális értékeit.

Hogy ez utóbbi megosztás mennyire mesterséges, jól mutatják a „Sci-fi Aranykora”-ként idézett harmincas-negyves évekbeli amerikai kiadói szokások: akkor még nem vált el egymástól a science fiction és a fantasy, bár a sci-fi sznobosodása J.W. Campbell szerkesztői tevékenységével megkezdődött. A Fantasztikum Kuczka Péternél sem szűkült le pusztán tudományos fantasztikus művészetre. Az általa szerkesztett könyvsorozatokban és magazinokban – amennyire az ideológiai korlátok megengedték – mindig helyet adott a képzelet más irányzatainak is.

A Fantasztikum irodalmi karanténje véleményünk szerint úgy szüntethető meg, ha minél sokszínűbbé válik, és ezáltal szélesebb olvasóközönséghez jut el.

A Terra Project és Antológia a kuczkai sokszínűség folytatását tartja egyik legfontosabb szerkesztő elvének. Elsősorban azért, hogy íróinknak a lehető legtágabb teret biztosítsuk képességeik kibontakozásához, másrészt azért, hogy minél többféle olvasói igényt elégítsünk ki, harmadrészt azért, hogy az utóbbi évtizedekben az irányzatok közé emelkedett falakat lebontsuk. Ha a zsánerek határai kitágulnak, összemosódnak – egymással és az irodalom főáramlataival –, megszűnnek a modern kori irodalomban húzott mesterséges elválasztó vonalak.

Hiszen a határok megszüntetése nemcsak szórványos esetekben, egy-egy zseniális mű (például az 1984, a Stalker, a Solaris) esetében történt meg, hanem a fantasztikum egy egész vonulatát, a mágikus realizmust ma már szépirodalomként fogadja el kritika és közönség.

Természetesen a sikeres áttörés legfőbb záloga a magas, kompromisszumok nélküli irodalmi minőség.

Fantasztikus!

Sokak – talán a Fantasztikum rajongótáborának többsége szerint – semmi szükség a fantasztikus zsáner, zsánerek pontos meghatározására, ennek ellenére időről-időre születnek ilyen meghatározások – melyek általában sehová sem vezetnek, sőt csak fokozzák a zsánert övező homályt és erősítik a mítoszt, hogy efféle meghatározás mindenestül lehetetlen.

A Terra Projectnél azonban úgy látjuk, hogy – legalábbis házi használatra – lehetséges és szükséges ilyen meghatározás.

A szükségességet egyrészről a hamis (Sience Faketion, Faketasy, lásd ott) sőt provokatívan zsánerellenes, fantasztikusnak tűnő művek (agresszív zsánerparódiák) megjelenése indokolja, melyek mindkét szerkesztő praxisában fel-felbukkannak, másrészről az alzsánerek (szerintünk örvendetes) fúziójának korszakában az a konzervatív (talán egyfajta sznobizmusnak is nevezhető) olvasói igény, mely az effajta orientációt igényli.

Az olvasó a lehetőség valóságosságáról jelen jegyzet megismerése után személyesen győződhet meg, esetleg még vitába is szállhat meghatározásaink és besorolásaink filozófiájával és logikájával. A marxizmus klasszikusai szerint vitában születik az igazság. Legalábbis fényesebbre polírozódik, amit annak hiszünk.

Bár nem áll szándékunkban saját meghatározásainkat bárkire ráerőltetni, efféle meghatározásokra égető szükség lenne a mindennapi életben is. A sci-fi elnevezés legalábbis végletesen korrumpálódni látszik egyrészt abban az értelemben, hogy a laikusok tájékozatlanságból, a rajongók pedig szeretetből minden, fantasztikus elemeket felvonultató alkotásra egyre-másra ráaggatják a címkét, másrészt abban az értelemben, hogy a média és a politika nem éppen felkészültségükről ismert szereplői az ellenfél légből kapott elképzeléseit szeretik e nagyvonalúan pejoratív jelzővé előléptetett rövidítéssel illetni.

Tucatjával ismertek különféle többé-kevésbé találó meghatározások, olykor egészen szellemes, olykor inkább nevetséges definíciók is, azonban használhatóságukat általában erősen lerontja inkább kirekesztő, mint integráló szándékuk, a meghatározáshoz használt jellemzők kiválasztásának eseti jellege és a definíció felépítésének iránya. A Terra meghatározásai más elvek szerint épülnek fel.

Első körben a fantasztikum egészét kívánjuk definiálni, mivel ezt sajnálatosan kevesen kísérelték meg – noha a kifejezés számos világnyelven (The Fantastic, Phantastik, Fantastique, Fantástico, Fantastyka, Фантастика) létezik, mutatván az integrálás igényét – majd a tágabb meghatározásból kiindulva definiáljuk az alzsánereket. Meghatározásunkban el kívánjuk kerülni a korábbi definíciók alapvető hibáit, tehát nem illékony tematika és/vagy nehezen meghatározható intellektuális funkció, hanem a fantasztikus elemek racionalizálásának mértéke és módja szerint soroljuk be az alzsánereket. Pete László bon mot-ja szerint ugyanis az ember nem racionális lény – csupán racionalizáló.

A FANTASZTIKUM a Terra Project felfogásában magában foglal minden olyan művészeti – irodalmi vagy képzőművészeti – alkotást, melynek a valóságon túlmutató elemek nélkülözhetetlen részei, azok nélkül nem értelmezhető.

A Terra Antológia jellegéből következően az irodalmi alkotásokra koncentrál, és a fantasztikus irodalmon belül, attól függően, hogy szöveg mi módon és mennyiben racionalizálja a realitáson túli elemeket, négy irányzatot különböztet meg: Tudományos Fantasztikus, Fantasy, Mágikus Realizmus és Természetfölötti alzsánereket. Ezek az alzsánerek természetesen nem átjárhatatlan kategóriák, hanem egymással nagyon is szoros kapcsolatban álló, kölcsönhatásra, fúzióra képes irányzatok. A Terra kifejezetten támogatja az ilyen fúziós kísérleteket.

Anélkül, hogy ez bármiféle minőségi értékítéletet hordozna, tekintsük elsőként az angolul sokféle névvel jelölt, de a magyar kifejezéssel pontosabban leírható Tudományos Fantasztikus alzsánert.

A TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS történet a reális világon kívül eső elemeket a természet- és társadalomtudományok módszereivel és logikájával, a reális világból, mint premisszából kiindulva teljes mértékben racionalizálja.

Nem szükségszerű a tudomány explicit jelenléte a történetben. Azonban ahhoz, hogy Tudományos Fantasztikumról beszéljünk, teljesülnie kell annak a szükséges és elégséges feltételnek, hogy az ábrázolt szituációk, világok a kortárs természet- és társadalomtudományos ismeretek alapján racionális módszerekkel levezethetők legyenek a reális világból.

Nem szükséges az sem, hogy ez a levezetés megjelenjen a történetben, azonban az ábrázolt világ “működése” mindenképpen feltételezi egy ilyen levezetés lehetőségét.

A Tudományos Fantasztikus irodalom témái Nemere István a ’80-as években felállított kategóriái szerint: a Tér, az Idő és az Értelem. Ezen főtémák játékai önmagukban és tetszőleges arányú kombinációjukban lefedik valamennyi már létező és születendő művet.
A Tér a Föld középpontjától és az óceáni mélységektől a világűrön keresztül más dimenziókig és univerzumokig terjed.
Az Idő felöleli az emberiség és a világegyetem múltját, jelenét és jövőjét.
Az Értelem lehet emberi vagy nem emberi – mesterséges és/vagy idegen.

Ha az Értelmet, mint témát tekintjük, fontos megjegyezni, hogy a Tudományos Fantasztikus mű természetesen magát a tudományt/technológiát, annak fejlődését, társadalmi hatásait is ábrázolhatja – a legjobb sci-fik témája valójában éppen ez. Felvonultathat valós, a történet keletkezésének idején elfogadott tudományos ismeretek alapján álló, spekulatív, a kortárs tudomány extrapolációjából származó, vagy kisebb-nagyobb, illetve teljes mértékben fiktív, a kortárs tudományos ismeretekkel alá nem támasztott, de szigorúan az elfogadott tudományos módszereket és logikát alkalmazó tudományt és technológiát. A. C. Clarke vagy Zsoldos Péter műveiben főként valós és spekulatív, Isaac Asimov és a Sztrugackij fivérek történeteiben elsősorban a spekulatív és fiktív tudományról olvashatunk. P. K. Dick, Ray Bradbury és Iain Banks regényeinek tudománya többnyire teljesen fiktív.

Bár a racionalizáló/ábrázolt tudomány és az ábrázolt témák szerint szokás az ún. hard, szoft, szocio, és egyéb SF megkülönböztetése, a Terra ezeket a megkülönböztetéseket nem ismeri el és minden olyan írást, mely a fentebb bemutatott kritériumoknak megfelel, Tudományos Fantasztikus műként fogad el.

Természetfölötti elemek, azaz a kortárs tudományos ismeretekkel megmagyarázhatatlan, esetleg azoknak ellentmondó erők, logika, lények és világok a nem Tudományos Fantasztikusként megjelölhető fantasztikus alkotásokban fedezhetők fel.
A természetfölötti erőkkel létrejött interakciókban a reális világ talán még sarkítottabban jellemezhető, a természetfölötti erőkkel és logikával szemben talán még jobban megvilágíthatók az emberi jellemek és motivációk, mint a valóság kiterjesztéseiben. Így a természetfölötti tágabb teret nyithat a történetmeséléshez, az alkotó tehetség fantáziájának kibontakozásához.
A fantasztikumban a természetfölötti jelenlétének arányától, eredetétől és racionalizálásuk mértékétől függően a Tudományos Fantasztikus mellett három további zsánert különböztetünk meg.

A TERMÉSZETFÖLÖTTI műben meghatározásunk szerint az ábrázolt világ reális, vagy a science fictionnél bemutatott módon a valóságból levezethető, a természetfölötti logika, erők és szereplők pedig ezen az ábrázolt világon kívül helyezkednek el, kívülről hatnak. A történet valóságon kívül eső elemeit a természetfölötti erők és a logika teljesen racionalizálják.

A reális világ szereplői számára a mágia – a természetfölötti erők befolyásolásának képessége – általában nem hozzáférhető vagy passzív, többnyire ismeretlen törvényszerűségek szerint működik. A mágia valódi, tudatos használói a történetben sok esetben szó szerint „megidézett” természetfölötti lények. A reális szereplőknek általában kevés a befolyásuk a természetfölötti erőkre, illetve ellenkező esetben maguk is a „másik” világhoz tartozónak bizonyulnak.

A Természetfölötti témáit átfedéseik miatt igen nehéz tisztán kategorizálni, néhány főbb vonulata azonban meghatározható.
A természetfölötti horrortörténetek talán a meghatározásunknak megfelelő legtisztább természetfölötti írások. Újabb keletű, de napjainkban igen sikeres vonulat az urban fantasynak az az ága, melyben a menny és pokol örök harcának színtere az emberi világba helyeződik át. Egy harmadik nagy témakör a transzformációs történeteké, melyekben valós hősök válnak természetfeletti lényekké, vagy küzdenek ilyen transzformált lényekkel.
Természetesen a fentieken kívül számtalan kategorizálhatatlan téma létezik és létezhet.
A Terra – azzal a feltétellel, hogy a történet saját logikájának engedelmeskedik –, e kategorizálhatatlan témákat még szívesebben fogadja.

A MÁGIKUS REALIZMUS világa reális, vagy a science fictionnél bemutatott módon a valóságból levezethető, azonban ezt a reális világot tökéletesen átszövik a realitáson kívül eső elemek. A természetfölötti logika, erők és szereplők a reális világ részei, alkotói és mozgatói, számos esetben a történet főszereplői. Olyannyira, hogy ezekben a történetekben a racionalizálás teljesen elmarad, a természetfölötti szerves, magyarázatot nem igénylő, magától értetődő része a világnak, a történéseknek.

Ellentmondásnak tűnik a Mágikus Realimusnak az a jellemzője, hogy – a Természetfölöttihez hasonlóan – az irreális elemeken túl az ábrázolt világ a „normál” természeti törvényeket követi, színre lépésük után sokszor még a természetfölötti eredetű elemek is azoknak engedelmeskednek (Lásd Neil Gaiman Amerikai istenek).

A Mágikus Realizmus meglepő módon nem jelent okvetlenül mágiát, sőt az idesorolt művek jelentős részében semmiféle mágiát sem találunk. Saramago Vakságában például az emberek egyszerűen elveszítik, majd visszanyerik látásukat. A történetet mégis azért soroljuk a Mágikus Realizmushoz, mert hiányzik belőle a látás változásának racionalizálása, az egyfajta természetfölötti történésként következik be.

A Mágikus Realizmus témái nehezen kategorizálhatók, mivel ha természetfölötti elemeket figyelmen kívül hagyjuk, a Mágikus Realizmus a reális világ eseményeit meséli el, a természetfölötti történések „csupán” peremfeltételekkel szolgálnak ezekhez.

A szerkesztő időközben hozzájutott a témáról ezidáig az egyetlen magyar tanulmánykötethez, Bényei Tamás Apokrif iratok című kötetéhez, mely alapján egy kissé elmélyültebb, más szempontok szerinti értelmezés olvasható itt.

A FANTASY történetben az ábrázolt világ önmagában természetfölötti és általában egészében a realitáson kívül esik – bár a realitás és a fantasy-világ között létezhetnek átfedések és átjárók. A két világ együttes „működése” csakis az átfedésekben és átjárókban lehetséges, ahol is inkább a természetfölötti elemek dominálnak, hiszen létezésük alapfeltétele a realitáson kívüliség. A meghatározás szempontjából a legfontosabb: saját – természetfölötti – szabályai szerint ez a fantasy-világ teljes egészében racionalizálja önmagát.

A varázslat, a mágia kötelező eleme a Fantasynak, azonban a történetben felbukkanó természetfölötti lények, erők az adott világ szabályainak (mágia) ugyanolyan szigorú engedelmességgel tartoznak, mint a reális világ lényei és erői saját természeti törvényeinknek.
Jellemző, szinte általános érvényű szabály, hogy a Fantasy lényei között – legyen bár a világ a valóságtól a legteljesebb mértékben elrugaszkodott – mindig találunk emberi lényt, lényeket. A jól ismert, legalábbis ismerni vélt humán pszichével, még akkor is, ha az emberi szereplő mellesleg mágikus hatalommal is bír.

A Fantasy mágiája megítélésünk szerint egyfajta tudomány. A. C. Clarke híres bon mot-ja szerint „Bármely elegendően fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától.” Véleményünk szerint a mondás fordítva még fokozottabban igaz: „Bármely kellően fejlett mágia megkülönbözhetetlen a tudománytól.” Ha a mágia bizonyos, a saját szabályrendszeren belül konzekvensen felismerhető és leírható képességek és/vagy megtanulható fogások által reprodukálhatóan alkalmazható, gondolatilag nem különbözik a tudományos módszerektől. Mindössze a premisszák mások – a fantasy terét tehát tekinthetjük úgy is, mint egy a miénktől kisebb-nagyobb mértékben eltérő fizikai állandók szerint berendezett világegyetemet.

A Fantasy témái többféleképpen kategorizálhatók. Az alzsáner őshazájában, angolszász nyelvterülten ezeknek a kategóriáknak már-már barokkos túlburjánzása tapasztalható – az ennek megfelelő elkerülhetetlen átfedésekkel és az egyértelműség hiányával. Úgy hisszük, más peremfeltételekkel a nemerei felosztás itt is alkalmazható: a Tér, az Idő és az Értelem, mint főtémák önmagukban és tetszőleges arányú kombinációjukban lefedik valamennyi már létező és születendő művet.
A Tér meghatározásunk szerint tehát a fantasy-világ, mely létező földi helyek, városok és vidékek természetfölötti rétegeitől más dimenziókban és univerzumokban található helyszínekig terjed, lehetséges átjárókkal és átfedésekkel a reális világgal. A könnyebb értehetőség kedvéért így sorolható be az ún. Kortárs Fantasy egy része (Urban Fantasy, Elfpunk), a Történelmi Fantasy (Mitologikus fantasy, a Történelem Előtti és Történelem Utáni Fantasy), a Bolygóközi Fantasy, etc.
Az Idő a fantasy-világ saját ideje, mely azonban párhuzamosan folyhat a reális világ múltjával, jelenével és jövőjével. Ide sorolhatjuk például a Történelmi Fantasy-t valamennyi alzsánerével.
Az Értelem lehet emberi vagy nem emberi, természetfölötti. Eszerint tudjuk megkülönböztetni a Hősi Fantasyt a Társadalmi Fantasytől és a Dark Fantasytól.